Február végén Veszprémben került megrendezésre az Első Magyar Krimifesztivál. A két napos programban összesen nyolc panelbeszélgetés és két krimi műhely kapott helyet. A beszélgetések sok aspektusból körüljárták a krimi műfaját és a magyar krimi helyzetét, voltak szakmaibb és populárisabb témák is a kínálatban, így bárki megtalálhatta a neki megfelelőt. Sűrű két nap volt, de krimirajongóként nagyon élveztem az egész hétvégét. Magyar krimis bloggerként pedig motiváló volt látni, hogy mennyi kiváló szakember fogott össze a műfaj hazai népszerűsítéséért, és a közönség milyen lelkesen fogadta a fesztivált.
A szombati első beszélgetésben a fesztivál szervezői, a Magyar Krimiszemle szerkesztői meséltek a krimiről mint műfajról, a magyar krimi helyzetéről, illetve az általuk létrehozott kritikai gyűjtőoldalról. Cserháti Éva, Sz. Molnár Szilvia, Kálai Sándor és Varga Bálint bő egy évvel ezelőtt indították el a Magyar Krimiszemlét, ahol a magyar krimiket és a róluk megjelenő kritikákat rendszerezik. Az oldal nekem egy aranybánya, de bárkinek szívből ajánlom, aki a magyar krimi iránt érdeklődik. A fesztivál alkalmából a Krimiszemle egy antológiát is kiadott a résztvevők munkáiból. A kiadvány ezen a linken ingyenesen elérhető, érdemes elolvasni!
A második rész a balatoni krimikről szólt, Kálai Sándor beszélgetett Szlavicsek Judit (Légy/ott, Hullámsír), Kellei György (Az elátkozott villa) és Zajácz D. Zoltán (Véres Balaton, Haragos Balaton, Dermesztő Balaton) krimiírókkal. A hétvége programjából ez a rész vonzotta a legtöbb érdeklődőt, és szerintem senki nem csalódott, mert egy nagyon jó hangulatú, poénokkal tarkított beszélgetés volt. A szerzők meséltek saját, a tóhoz fűződő kapcsolatukról, illetve arról, hogy valószínűleg azért működnek ilyen jól az olvasóknál a balatoni krimik, mert szinte mindenkinek van a Balatonról személyes élménye. A beszélgetés végén Kellei György több évtizedes krimiírói munkásságáért átvehette a Magyar Krimiszemle életműdíját.
A harmadik beszélgetés a női krimiírók témáját boncolgatta Szécsi Noémi vezetésével. Baráth Katalin (Dávid Veron-sorozat, Arkangyal éjjel), Cserháti Éva (A Sellő titka, Szabadulószoba, Zarándoklat a halálba) és Szlavicsek Judit között talán az egész hétvége legjobb beszélgetése zajlott. Fesztelenül, humorosan és nagyon szórakoztatóan járták körül a témát, érintve mind a női krimiírók, mind a krimik női szereplőinek helyzetét. Az is felvetődött, hogy van-e egyáltalán értelme arról beszélni, hogy egy szerző milyen nemű? Valószínűleg nincs, mégis rendszeresen megkapják a kérdést, és érdekes volt látni, hogy a három írónő mennyire különbözően viszonyul hozzá.
A szombati nap végén Gyárfás Dorka filmes újságíró, Kolozsi László krimi- és forgatókönyvíró, valamint Bagota Béla, a Valan című krimi rendezője beszélgetett Varga Bálinttal filmekről és sorozatokról. A mozgóképes tartalmakkal kapcsolatban manapság eleve érdekes a mozi vs. lineáris tévé vs. streaming kérdés, és még ezen belül a krimi, vagy pláne a magyar krimi helyzetét körbejárni talán másfél óra sem elég. Ettől függetlenül nagyon sok érdekes gondolat elhangzott többek között arról, hogy filmben vagy sorozatban működik-e jobban egy krimi; a bűncselekmény, vagy a karakterek és a társadalmi környezet ábrázolása a fontosabb; vagy hogy miért készül kevés magyar film és sorozat a műfajban.
A vasárnap Cserháti Éva krimi műhelyével kezdődött, amit talán a legjobban vártam a fesztiválból. Előzetesen nagyjából egy előadásra számítottam, ahol a K.É.Z.-sorozat szerzője mesél majd a krimiírás fortélyairól. Ehhez képest egy sok írási gyakorlattal tarkított, kreatív és interaktív programot kaptunk. Szinte hihetetlen volt, hogy az alapötlet megszületésétől a karakteralkotáson át a különböző nézőpontokig mennyi minden belefért szűk két órába, sőt, még egy saját krimi első mondatait is leírhattuk a végén. Cserháti Éva nagyon profin építette fel a programot, az idő rövidségéhez képest szerintem sok tudást és motivációt kaphattak tőle a résztvevők. Ráadásul a vasárnapi műhelyen két további krimiíró is tiszteletét tette: Patkó Ágnes (első, Halálos rozé című krimije idén jelenik meg) és Csabai László (Szindbád-sorozat) a műhely végén szintén beszélt kicsit a munkamódszeréről, így beleláthattunk, hogy más-más íróknál mennyire különböző lehet egy krimi megszületésének folyamata.
A délutáni program a történelmi krimikkel indult, Sz. Molnár Szilvia beszélgetőpartnerei Csabai László, Gráczer L. Tamás (A háromfa hölgye) és Hász Róbert (Fábián Marcell-sorozat) voltak. A három szerző sok izgalmas dolgot mesélt arról, hogy miben más történelmi krimit írni. Például, hogy mennyire hiteles hangulatot lehet teremteni egy-egy apró részlet ábrázolásával a kor mindennapjaiból, vagy hogy milyen nehéz a kor nyelvezetét hihetően, de a mai olvasók számára is érthető módon ábrázolni.
A magyar krimi történeti távlatai és öröksége című beszélgetésben Szomor Sándor a II. világháború előtti nyomozókról és a korabeli krimiirodalomról, Török Lajos pedig a szocialista krimiről mesélt. Az 1945 utáni időből elsősorban az olyan nyomozóból lett bűnügyi regényírókról volt szó, mint Mág Bertalan, vagy Mattyasovszky Jenő. A világháború előtti magyar krimiirodalomról pedig megtudhattuk, hogy leginkább afféle korabeli true crime volt: az olvasók valódi nyomozások részleteit követhették a detektívekkel együttműködő bűnügyi tudósítók cikkeiből. (A téma iránt mélyebben érdeklődőknek ajánlom Szomor Sándor blogját.)
Az utolsó előtti programban Kálai Sándor beszélgetett Deczki Sarolta és Bárány Tibor kritikusokkal a Kondor-jelenségről. A téma keretében körbejárták Kondor Vilmos életművének jelentőségét és azt, hogy a Budapest noir megjelenése 2008-ban miért volt a magyar krimiirodalom legutóbbi nagy mérföldköve. Szó volt a magyar krimi mai helyzetéről is: arról, hogy a kiadók mennyire akarnak vagy mernek magyar krimit kiadni, illetve arról, hogy a kritikusok körében talán egyre nő a műfaj elfogadottsága.
A fesztivál zárásaként a nyomozóból lett krimiíró N. Nagy Zoltán (Keselyű), a magánnyomozó Sasvári Rudolf, valamint Varga Bálint (aki ifjúsági krimik mellett Magándetektívek címmel írt könyvet a témában) beszélgetett a nyomozásról a valóságban és a könyvek lapjain. Az ügy felgöngyölítése egy krimiben mindig izgalmasabb, mint az életben. De a tényleges különbségekről, illetve arról, hogy hogyan lehet valószerűen, mégis érdekfeszítően bemutatni egy nyomozási folyamatot, sok érdekességet tudhattunk meg a beszélgetésből. A résztvevők kitértek a nyomozás érzelmi aspektusaira is: beszéltek arról, hogy lehetséges-e teljesen tárgyilagosan, érzelemmentesen szemlélni egy borzalmas bűncselekményt; illetve hogy egy nyomozó nem igazán tudja félretenni az aktuális ügyet, amikor este hazamegy a munkából.
Egy két napos esemény minden izgalmas részletét nem igazán lehet egy blogposzt keretein belül visszaadni. De az talán érződik, hogy az Első Magyar Krimifesztivál egy nagyon érdekes, igényes és sokrétű program volt. Reméljük, hogy egyre több hasonlót láthatunk majd a jövőben is. A magyar krimi az utóbbi pár évben felfutni látszik, és ennek egyrészt jele, másrészt talán további előmozdítója is volt ez a fesztivál. Nagy-nagy köszönet érte a szervezőknek és a résztvevőknek is!