A Keselyű – A Babits-gyilkosságok N. Nagy Zoltán első regénye, de az író nem kezdő a krimi műfajában. Ő az Egyperces Krimi blog szerzője, ahol rövid fikciós bűnügyi történetek mellett a magyar történelem legismertebb, valóban megtörtént bűncselekményeiről is írt. Továbbá dolgozott nyomozóként, és szívügye a magyar krimi műfajának népszerűsítése. Ennyi kriminalisztikai ismerettel és írási tapasztalattal talán nem is csoda, de a Keselyű egy nagyon jól felépített, izgalmas és fordulatos krimi, igazi letehetetlen olvasmány.

A történet 2014-ben játszódik. Szigeti Zalán, a fiatal étteremtulajdonos munkából hazafelé tartva egy lángoló hullába botlik a házuk melletti játszótéren. A holttest mellett egy Babits Mihály idézetet találnak. A rendőrség gyanúja szerint Keselyű Richárd, egy kegyetlen sorozatgyilkos térhetett vissza, aki 25 évvel korábban nyom nélkül meglépett az őt üldöző nyomozók elől. Ahogy a Babits-idézetes holttestek száma nő, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy a gyilkos végső célpontja Zalán lehet. Így a rendőrség mellett ő is nyomozásba kezd, és felkészül, hogy szembenézzen a rá vadászó Keselyűvel.

Az ütős alcím, A Babits-gyilkosságok valószínűleg azonnal felkelti mindenki figyelmét. Olvasóként mindig nagyon izgalmas egy sorozatgyilkosság, ahol a bűntények egy művész alkotásaihoz köthetők, mint például (a szintén kiemelkedően jó) Sellő titkában. De míg Cserháti Éva könyvében a kevésbé ismert Makrisz házaspár kapcsolódott a gyilkosságokhoz, a Keselyűben felbukkanó Babits Mihályt biztosan nem kell bemutatni senkinek. A költőfejedelem műveit és – talán nem annyira közismert, de elég szövevényes – magánéletét N. Nagy Zoltán nagyon ügyesen, jól átgondoltan szövi össze a regény cselekményével, és ezzel közelebb hozza a történetet az olvasóhoz.

A valóságban is megtörtént, ismert eseményeket a regény nagyobbrészt Babits korából idéz fel, a jelenkori történetszálon kevesebb ilyen fordul elő (bár a rendőrség például megemlíti a könyvben az akkor még megoldatlan 2013-as soroksári gyilkosságot). A mai magyar valóságot a szerző inkább azzal akarta érzékeltetni, hogy a szereplők meglehetősen sokszor szidják a magyarországi viszonyokat (utak minősége, MÁV, bürokrácia, egészségügy, magyar foci). Az ilyen kiszólásokból talán kevesebb is elég lett volna, még ha nagyrészt egyet is lehet velük érteni.

A belső borító is kiemeli, hogy N. Nagy Zoltán szeretné a hatóságok munkáját hitelesen bemutatni. A rendőrségi részek tényleg valósághűnek érződnek a könyvben, még úgy is, hogy a nyomozócsoportba egy ponton beemeli az önjelölt detektív Szigeti Zalánt is. Ez egyébként ügyes megoldás, az olvasó általában könnyebben azonosul az amatőr nyomozóval, és a történetben a kiszemelt áldozat bevonása a nyomozásba teljesen hihetőnek és logikusnak hat.

A regény viszonylag hosszú, több, mint 400 oldal. De egyáltalán nincs túlírva, a történet végig bővelkedik izgalmakban és fordulatokban. N. Nagy Zoltán kiváló érzékkel adagolja a feszültséget és a fejezet végi cliffhanger-eket, így a Keselyű igazi letehetetlen olvasmány. A titokzatos sorozatgyilkos jelentette fenyegetés miatt minden felbukkanó mellékszereplő gyanúsnak tűnik, az olvasó pedig élvezettel találgathat, hogy vajon ki lesz a tettes? A megoldásra utaló nyomok nagyon ügyesen vannak elrejtve a történetben, bizonyos elemeire talán rá lehet jönni, de a leleplezés valószínűleg mindenki számára tartogat majd csavarokat.

Azért előfordult a könyvben néhány zavaró elem is. Például a kelleténél eggyel többször szerepel a „valaki látványosan tud vagy sejt valamit, de nem beszél, aztán már késő” klisé. (Igaz, a szereplők motivációjára kapunk valamilyen magyarázatot.) Illetve vannak talán kissé túlságosan valószerűtlen mozzanatok a cselekményben (pl. egy szökés a könyv vége felé), de ezek a színpadias megoldások még pont elfogadható mértékűek, és a sztori izgalmához kétségtelenül hozzátesznek.

A könyv logikájának egészében viszont szerencsére nincs hiba. A Keselyű nagyon látványos és izgalmas, de a nagyszámú és teátrális gyilkossággal a szerző nem a történet szövetén tátongó lyukakat akarta palástolni, mint néhány másik krimiíró. A regény szövevényes, de jól átgondolt és logikusan felépített, a végén pedig minden kérdésre választ kapunk.

Ha valaki szeretne megismerkedni a kortárs magyar krimiirodalommal, N. Nagy Zoltán regényével bátran kezdheti a sort. A Keselyű egy lebilincselően izgalmas, fordulatos, és a Babits-szálnak köszönhetően hangsúlyosan magyar vonatkozású krimi, a végén pár jó kis cliffhangerrel. És a jó hír, hogy Madárember munkacímmel már készül a folytatás, amit – ha minden jól megy – még idén a kezünkbe vehetünk.

Borítókép: Részlet a Jónás könyve kéziratából, a Keselyű ennek a Babits-műnek a sorait hagyja az áldozatok mellett a regényben.