Egy év kihagyás után a Prae Kiadó idén ismét folytatta Krimi Ma című könyvsorozatát, és Gráczer L. Tamás történelmi krimijével tovább színesítette a széria eddig is változatos palettáját. Ráadásul A Sellő titka után ismét egy sorozat bevezető kötetének örülhetünk, és az erős kezdés alapján érdemes lesz várni A budai hóhér regényeket. A háromfa hölgye nagyon jó krimi, de nem a habkönnyű fajtából: az izgalmas cselekmény mellett egyáltalán nem finomkodik a középkori élet bemutatásával. Gráczer L. Tamás brutalitással és erotikával fűszerezve, naturalisztikus részletességgel festi az olvasó elé a 15. századi Buda mindennapjait.

A magyar irodalom nem bővelkedik történelmi krimikben, és az a kevés is nagyrészt a 20. században játszódik. Talán a közelmúltban elhunyt Böszörményi Gyula volt az egyetlen, aki az Ambrózy báró-sorozattal visszamerészkedett egészen a 19. század legvégéig*. A háromfa hölgye viszont egészen Hunyadi Mátyás koráig repíti vissza az olvasót. A történet 1464-ben kezdődik, amikor Buda a fiatal király koronázására készül.

A korszakválasztás nagyon ügyes, Mátyás király az egyik legismertebb magyar történelmi alak, akinek az uralkodásából valószínűleg bárki fel tud sorolni legalább egy-két eseményt vagy fontos személyt még akkor is, ha az igazságos királyról szóló meséket többet olvasta, mint a történelemkönyvet. A mondákból ismert közvetlen, a köznéppel vegyülő Mátyás képe A háromfa hölgyében is megvillan, de ezt leszámítva a regény távolabb nem is állhatna a mesék stílusától. 

A történet főszereplője Marcus, a budai hóhér, aki egy reggel a város akasztófáján a kelleténél eggyel több hullát talál. Kíváncsiságától és lelkiismeretétől vezérelve megpróbálja kideríteni, hogy ki és miért ölte meg a gyönyörű fiatal nőt, aki a háromfán végezte. Később további halálesetek történnek, az ügy pedig egyre szövevényesebbé válik, és szálai egyszerre vezetnek a város legmélyebb mocskától a királyi palota magasságáig.

Az önjelölt nyomozó, Marcus egy középkori krimi ideális főszereplője: hóhérként a budai élet kulcsfigurája, aki egyszerre áll kapcsolatban a társadalom alsóbb és felsőbb rétegeivel. A nyomozás során így a korabeli élet minden szintjére betekintést nyerünk általa. Orvosi múltjának köszönhetően ráadásul izgalmasan ellentmondásos karakter. De gyógyítói és ítéletvégrehajtói munkáján felül is érdekes, kidolgozott személyiséggel rendelkező, nagyon szerethető főhős.

A háromfa hölgyén végig érződik, hogy a szerző nem spórolt a kutatómunkával. A 15. századi élet ábrázolása nagyon valóságosnak hat a regényben, és nem kíméli meg az olvasót a brutális részletektől sem. De a könyv egyáltalán nem öncélúan sokkolja az olvasót, a szagok érzékletes leírását vagy az erőszak részletes bemutatását Gráczer L. Tamás helyén való eszközként használja egy olyan kor bemutatására, amikor a halál, a babonák, vagy az élő és halott testek különböző bomlástermékei a mindennapok természetes részét jelentették.

Amiből viszont túl sok volt a regényben, az a földrajzi leírások. A történet sokszor részletesen megemlíti, hogy a cselekmény éppen melyik utcában vagy városrészben játszódik, de ezeket egy-két kivétellel nagyon nehéz a ma létező helyszínekkel azonosítani, így nehezen követhető. Talán célszerűbb lett volna mellékelni a könyvhöz egy vázlatos térképet a Mátyás korabeli Budáról a fő helyszínek bejelölésével. Így kevesebb leírás is elég lett volna, mégis könnyebb lenne az olvasó fejében elhelyezni a könyv eseményeit.

De ezen kívül nagyon nehéz lenne bármibe is belekötni a könyv kapcsán. A háromfa hölgye egy karakteres, izgalmas történelmi krimi, ami új színt hozott a hazai bűnügyi irodalom palettájára. A magyar történelem egy érdekes korszakát mutatja be egy nagyon jól eltalált főhős szemszögén keresztül. Marcus történetében sok lehetőség van, érdekes lesz követni, hogy a későbbi nyomozásai hogyan kapcsolódnak majd össze I. Mátyás uralkodásának eseményeivel. Ha Gráczer L. Tamás tartani tudja az első rész színvonalát, A budai hóhér sorozat klasszikussá válhat majd a magyar krimik piacán.

(A könyvért köszönet a Prae Kiadónak.)