Egy év kihagyás után a Prae Kiadó idén folytatta Krimi Ma című könyvsorozatát, és Gráczer L. Tamás történelmi krimijével tovább színesítette a széria eddig is változatos palettáját. Ráadásul A Sellő titka után ismét egy sorozat bevezető kötetének örülhetünk, és az erős kezdés alapján érdemes lesz várni A budai hóhér regényeket. A háromfa hölgye nagyon jó krimi, de nem a habkönnyű fajtából: az izgalmas cselekmény mellett egyáltalán nem finomkodik a középkori élet bemutatásával. Gráczer L. Tamás brutalitással és erotikával fűszerezve, naturalisztikus részletességgel festi az olvasó elé a 15. századi Buda mindennapjait.

A magyar irodalom nem bővelkedik történelmi krimikben, és az a kevés is nagyrészt a 20. században játszódik. Talán a közelmúltban elhunyt Böszörményi Gyula volt az egyetlen, aki az Ambrózy báró-sorozattal visszamerészkedett a 19. század legvégéig*. A háromfa hölgye viszont egészen Hunyadi Mátyás koráig repíti vissza az olvasót. A történet 1464-ben kezdődik, amikor Buda a fiatal király koronázására készül.

A korszakválasztás nagyon ügyes, Mátyás király az egyik legismertebb magyar történelmi alak, akinek az uralkodásából valószínűleg bárki fel tud sorolni néhány eseményt vagy fontos személyt még akkor is, ha az igazságos királyról szóló meséket többet olvasta, mint a történelemkönyvet. A mondákból ismert közvetlen, a köznéppel vegyülő Mátyás képe A háromfa hölgyében is megvillan, de ezt leszámítva a regény távolabb nem is állhatna a mesék stílusától. 

A történet főszereplője Marcus, a budai hóhér, aki egy reggel a város akasztófáján a kelleténél eggyel több hullát talál. Kíváncsiságától és lelkiismeretétől vezérelve megpróbálja kideríteni, hogy ki és miért ölte meg a gyönyörű fiatal nőt, aki a háromfán végezte. Később további halálesetek történnek, az ügy pedig egyre szövevényesebbé válik, és szálai egyszerre vezetnek a város legmélyebb mocskától a királyi palota magasságáig.

Az önjelölt nyomozó, Marcus egy középkori krimi ideális főszereplője: hóhérként a budai élet kulcsfigurája, aki egyszerre áll kapcsolatban a társadalom alsóbb és felsőbb rétegeivel. A nyomozás során így a korabeli élet minden szintjére betekintést nyerünk általa. Orvosi múltjának köszönhetően ráadásul izgalmasan ellentmondásos karakter. De gyógyítói és ítéletvégrehajtói munkáján felül is érdekes, kidolgozott személyiséggel rendelkező, nagyon szerethető főhős.

A háromfa hölgyén végig érződik, hogy a szerző nem spórolt a kutatómunkával. A 15. századi élet ábrázolása nagyon valóságosnak hat a regényben, és nem kíméli meg az olvasót a brutális részletektől sem. De a könyv egyáltalán nem öncélúan sokkolja az olvasót. A szagok érzékletes leírását vagy az erőszak részletes bemutatását Gráczer L. Tamás helyén való eszközként használja egy olyan kor ábrázolására, amikor a halál, a babonák, vagy az élő és halott testek különböző bomlástermékei a mindennapok természetes részét jelentették.

Amiből viszont túl sok volt a regényben, az a földrajzi leírások. A történet sokszor részletesen megemlíti, hogy a cselekmény éppen melyik utcában vagy városrészben játszódik, de ezeket egy-két kivétellel nagyon nehéz a ma létező helyszínekkel azonosítani, így nehezen követhető. Talán célszerűbb lett volna mellékelni a könyvhöz egy vázlatos térképet a Mátyás korabeli Budáról a fő helyszínek bejelölésével. Így kevesebb leírás is elég lett volna, mégis könnyebb lenne az olvasó fejében elhelyezni a könyv eseményeit.

De ezen kívül nagyon nehéz lenne bármibe is belekötni a könyv kapcsán. A háromfa hölgye egy karakteres, izgalmas történelmi krimi, ami új színt hozott a hazai bűnügyi irodalom palettájára. A magyar történelem egy érdekes korszakát mutatja be egy nagyon jól eltalált főhős szemszögén keresztül. Marcus történetében sok lehetőség van, érdekes lesz követni, hogy a későbbi nyomozásai hogyan kapcsolódnak majd össze I. Mátyás uralkodásának eseményeivel. Ha Gráczer L. Tamás tartani tudja az első rész színvonalát, A budai hóhér sorozat klasszikussá válhat majd a magyar krimik piacán.

(A könyvért köszönet a Prae Kiadónak.)