Az megvan, amikor a lábfetisiszta hóhér, az anyakirálynő, meg a provinciális fráter elmennek az apácazárdába, ráadásul kettejüket még a szeretője is elkíséri? Egy bő évvel ezelőtt bárki hülye viccnek vagy trollkodásnak vélte volna az előző mondatot. A háromfa hölgye óta viszont csak rávágjuk, hogy persze, Gráczer L. Tamás és A budai hóhér sorozat.

Az Úr szukáinak már a címe is zseniális. Elsőre talán durvának hat, de a regényben szerepel az elnevezés magyarázata. És az első könyvet ismerők valószínűleg nem is lepődnek meg egy ilyen provokatív címadáson, aminek az ötletessége különösen akkor mutatkozik meg, ha az előzménnyel együtt nézzük. A háromfa hölgye és Az Úr szukái egyszerre állíthatók párhuzamba és homlokegyenest ellentétei egymásnak: a szukák a Szent Margit egykori zárdájában élő apácák, ezzel szemben az akasztófán lógó “hölgy” nem éppen az elnevezéshez méltó foglalkozást űzött az első részben.

Az Úr szukáiban ismét Marcus, a budai hóhér nyomozását követhetjük. Buda és az ország Árpádházi Margit várható szentté avatására készül. De a Nyulak szigetén álló kolostorban egyre szaporodnak a halálesetek, ami rossz fényt vethet az ügyre. Ezért Szilágyi Erzsébet, a klastrom pártfogója megbízza Marcust, hogy derítsen fényt arra, ami a szigeten zajlik. Marcusnak férfiként és a társadalomból kiközösített hóhérként már a zárdába való bejutás is nehéz. De mellé szegődik szerelme, Regina, aki ezúttal nagyobb szerepet vállal a nyomozásban.

A könyv első harmada kicsit ráérősen halad, ez a rész inkább egy krimi szál mentén haladó történelmi regényként értelmezhető, ahol nagyobb hangsúlyt kap a korrajz, és a rejtélyből csak apró részleteket kapunk. Miután viszont Marcusék bejutnak a klastromba, egy szövevényes és hátborzongató gyilkosságsorozat bontakozik ki a történetben. A végén egy elképesztően jó, a gyilkost leleplező csúcsjelenettel: aki mindig is vágyott egy “Poirot mindent megmagyaráz” típusú prezentációra egy középkori hóhér előadásában, az a lehető legjobb helyen jár.

Marcus karaktere továbbra is kiváló, izgalmas benne a gyógyítás iránti szenvedély és a hóhérmunka kettőssége. És józan szkepticizmusának köszönhetően olyan főszereplő, akivel könnyű azonosulni. A többi karakter a kornak megfelelően elvakultan hisz a misztikumban és csodákban, de az örök kétkedő hóhér nézőpontjába a mai kor embereként is bele lehet helyezkedni.

Hasonlóan jó Regina is, aki ezúttal sokkal nagyobb szerephez jut, szinte egyenrangú félként vesz részt Marcus nyomozásában, és a karaktere kicsit több mélységet kap. Kettejük párosa is jól működik, évődésük életszerű, és szerethetővé teszi őket, ahogy a múltjuk ellenére meg tudják találni egymásban és az életükben a boldogságot.

A regény hangulatában és stílusában nagyon hasonló az első részhez, de annak apróbb gyengeségeit levetkőzte. A középkori mindennapok mai szemmel sokkoló részleteivel Az Úr szukái sem spórol, de nem is baj, mert ez adja a sorozat egyik fő jellegzetességét. Viszont kevesebb a földrajzi leírás (igaz, a történet nagy része egy helyszínen játszódik), a könnyebb követhetőséget térképek is segítik, és finomodtak az erotikus jelenetek, ami szerintem jót tett a könyvnek. A rejtély pedig szövevényesebb, mégis kerekebb, minden apró részlete a helyén van, és egy jó kriminek talán ez a legfőbb ismérve.

A háromfa hölgye kapcsán írtam, hogy A budai hóhér sorozatban nagyon sok potenciál van, és Gráczer L. Tamás eddig maximálisan megfelel az olvasói elvárásoknak. A léc magasan volt, de a folytatás minden tekintetben felül tudta múlni az első részt. És Az Úr szukái az előzmény ismerete nélkül is érthető és élvezhető, nem is spoilerez, így aki csak most kapott kedvet Marcusék kalandjaihoz, az bátran kezdheti az olvasást ezzel a könyvvel is.

(A könyvért köszönet a Prae Kiadónak.)