Sajnos nem sok kiadó igyekszik felkarolni a magyar krimiírókat, de a General Press ebben már évek óta az egyik üdítő kivétel. Ráadásul Mészáros Dorka modern kortárs regényei és Zajácz D. Zoltán retro Balaton-sorozata mellett a kiadó palettája idén két új szerzővel és alműfajjal is bővült: Patkó Ágnes Halálos rozé című cozy-ja mellett szeptemberben jelent meg Hidas Bence történelmi krimije is. Az És mindent betemet a hó szövegén helyenként érződik ugyan a szerző kevés írói tapasztalata, de kezdetnek egyértelműen ígéretes. Sőt, némi rutinnal és kiforrottabb stílussal Hidas Bencéből kiváló krimiíró válhat, a fantáziája és a tehetsége egyértelműen megvan hozzá.

A történet 1924 februárjában kezdődik, amikor az idős Wimmer Marika néni a budakeszi Kálvária-domb kápolnájában egy fiatal nő holttestére bukkan. A lányt szokatlan módszerrel ölték meg, ráadásul a templom belülről volt bezárva, és a halotton kívül nem volt bent senki más. A rejtélyes gyilkosságot két budapesti nyomozó, Pinelli Károly és Márzay Ottó igyekszik felgöngyölíteni, de nem könnyen boldogulnak a kis sváb falu bizalmatlan lakóival. Később további gyilkosságok is történnek, ráadásul az ügyet egy furcsa rablássorozat is bonyolítja: a környék templomaiban több betörés is történt, de a rablók nem az értékes műkincseket, hanem az egyszerű fakereszteket lopták el.

Az akkori világ tempója egészen más volt, és az És mindent betemet a hó hangulata ezt nagyon jól tükrözi. Igaz, a cselekmény néha felpörög egy-egy akciódúsabb jelenetnek köszönhetően, a gyilkosságok részletei összességében elég ráérősen, az akkori mindennapok ritmusának megfelelően bontakoznak ki. A nyomozás rengeteg mellékkaraktert felvonultat a falusi élet klasszikus szereplőitől a budapesti alvilág alakjaiig, és rajtuk keresztül Hidas Bence hitelesen és hangulatosan festi elénk a ‘20-as évek Magyarországát.

Érdekes módon pont a két főszereplő az, akik talán kevésbé tudtak kibontakozni ebben a könyvben. Mind a háborús traumákkal és családi problémákkal terhelt Pinelli, mind a zsidó ügyvédcsaládból származó Márzay karakterében sok lehetőség van, de a szövevényes cselekmény közepette ezekből egyelőre inkább csak részleteket láthattunk. A nyomozás közben is sokszor csak futottak az események után, és szinte vaktában gyanúsítgattak. Zöldfülű segítőjük, Dercsei kevés szerepe ellenére sokszor tehetségesebbnek tűnt, mint a főhősök, és ellopta előlük a show-t.

Ugyanakkor a nyomozók kívülállósága nagyon jól eltalált nézőpont a regényben. Mai szemmel megdöbbentő, hogy a főváros közvetlen környéke mennyire falusias volt száz évvel ezelőtt, de a két főszereplő hasonlóan idegen ebben a környezetben, mint az olvasó, így könnyű a szemszögükbe helyezkedni.

Történelemábrázolás terén az És mindent betemet a hó nagyon jó. A szerző finoman, csak a cselekményen keresztül érzékelteti a kor hangulatát, soha nem csap át ismeretterjesztésbe. Mégis jól átjön, ahogy a világháború és Trianon traumáját az emberek különbözőképpen próbálják feldolgozni: van, aki még a múlt szomorúságába süllyed, míg mások a ló túloldalára átesve az éjszakai élet örömeit hajszolják.

A történelmi regények másik kényes pontja általában a nyelvezet, és ebben viszont kevésbé sikerült megtalálni az egyensúlyt. Előfordulnak a szövegben anakronisztikusnak érződő kifejezések, miközben máshol talán túl sok volt a régies vagy idegen szó, amelyek jelentése nem volt mindig egyértelmű. A rendőrségi módszerek között is akadt olyan, ami nem tűnt korhűnek. A sorozatelkövetők bűnügyi profilozása például jóval későbbi találmány, bár a mai olvasók körében igen népszerű téma, így a szórakoztatás érdekében ennyi valószínűleg elnézhető.

És egy krimiben egyébként is a bűnügyi szál a legfontosabb. Ha ez jól kidolgozott és következetes, a könyv egésze is működni fog, és az És mindent betemet a hóban ez megvan. Sőt, a bűntények kifejezetten látványosak, izgalmasak és fantáziadúsak. A szerző ötletgazdagságát dicséri a regény közepén felmerülő kincskeresős történetszál is. Ez egy krimiben megosztó lehet, és objektíven nézve valóban kilóg a szerkezetből, a kalandregények rajongói viszont minden bizonnyal élvezni fogják ezeket a fejezeteket.

Az És mindent betemet a hó apróbb gyermekbetegségei ellenére egy jó krimi, elsőkönyves műként pedig különösen figyelemre méltó. A főszereplőkben és a korszakban is sok potenciál van még, így a jövőben, már nagyobb írói tapasztalattal joggal várhatunk majd kiváló krimiket Hidas Bencétől. Már az első könyvével sem tette alacsonyra a lécet, de érezhetően van tehetsége ahhoz, hogy ezt felülmúlja majd, így érdemes lesz rá odafigyelni.

Borítókép: Kálvária-domb, Budakeszi. Hidas Bence fotója.