Szolgálati közleménnyel kezdem: a Megrajzolt gyilkosságok elég alaposan elspoilerezi a Rókabérc, haláltúra eseményeit. Így az elolvasása előtt mindenképp javasolnám az előzményt, de nem csak a spoilerveszély miatt, hanem mert a Rókabércet egyébként is kár lenne kihagyni.

A Megrajzolt gyilkosságok öt évvel a rókabérci események után játszódik. A véres osztálytalálkozó önjelölt nyomozója, Gota azóta teljesen új életet kezdett. Ügyészi munkáját egy unalmas közjegyzői irodára cserélte, és kilábalóban van a Rókabércen szerzett PTSD-ből. Az országot eközben egy gyilkosságsorozat tartja félelemben: valaki kéthavonta elrabol egy-egy sportos, negyvenes éveiben járó férfit, majd az áldozat hamvait visszaviszi a helyszínre a gyilkosságról készült, manga stílusú rajzok kíséretében. Gota az egyik áldozat temetésén kerül kapcsolatba az üggyel, majd nemsokára hivatalos felkérést kap, hogy szakértőként vegyen részt a nyomozásban. Egy ideig vívódik, mert fél, hogy a rendőrségi munka felkavarja az elfeledni kívánt múltját. De végül győz a kíváncsisága, így a nyomozócsoport tagjaként ered a rejtélyes Rajzoló nyomába.

Mészöly Ágnes előző krimije, a Rókabérc, haláltúra az egyik személyes kedvencem, de ennyi idő után már nem is számítottam a folytatására. A Megrajzolt gyilkosságok megjelenése így nagyon kellemes meglepetés volt, jól esett viszontlátni az előzményben megismert szereplőket. Érdekes, hogy a Rókabércben bár Gota volt a nyomozó, a személye nem hagyott olyan mély nyomot, mert a szélsőségesebb karakterek ellopták előle a show-t. Itt viszont abszolút főszerepet kap, és meg is hálálja: így, hogy nagyobb reflektorfény vetül rá, a volt ügyész személyében egy érdekes, szimpatikus és nagyon erős női nyomozó karakter bontakozik ki. A mellékszereplők is egytől egyig rendben vannak, a nyomozás résztvevői mind szerethető, megfelelő mélységgel ábrázolt és hihető karakterek. 

A sztorit nagy vonalakban nézve nem kapunk semmi olyat, amit ne olvashattunk volna már más krimikben, de ez egyáltalán nem baj. Igazán eredetit írni ebben a műfajban gyakorlatilag lehetetlen, és részleteiben nézve a Megrajzolt gyilkosságok egyáltalán nem klisés. Például üdítő változatosságot jelentett, hogy a sorozatgyilkos végre nem dekoratív fiatal nőkre vadászik, hanem kifejezetten sportos, életerős férfiakra. A mangás-animés szubkultúra pedig érdekes hátteret festett a történethez, különleges élmény volt ezzel egy magyar krimiben találkozni.

A történet átgondolt ritmusban, de viszonylag ráérősen halad előre, és a bűnügyi szál mellett sokat foglalkozik a karakterekkel. De a látványos körítés és a jól eltalált, érdekes szereplők folyamatosan viszik előre a sztorit, a könyvet nagyon nehéz letenni. A regénynek vannak elég valószerűtlen mozzanatai (például nehéz volt elhinni, hogy egy tapasztalt ügyész fűnek-fának részletesen beszámol egy fontos nyomozásról), de ezek végül funkciót nyernek a történet dramaturgiájában, és összességében nem zavaróak.

Mészöly Ágnes és a Megrajzolt gyilkosságok az élő példa rá, hogy egy minden ízében közönségbarát krimi és a szépirodalmi igényesség egyáltalán nem zárja ki egymást. A teátrális sorozatgyilkosság és izgalmas fordulatok mellé kidolgozott, valóságos karaktereket, illetve jól átgondolt és megírt cselekményt kapunk.

A folytatás talán kevésbé különleges, mint a Rókabérc, mert hagyományosabb szerkezetet követ. De egy kiemelkedően jó krimi, ami biztos, hogy senkinek nem okozhat csalódást. És az epilógusban utalást kapunk a folytatásra is, így már csak azt remélem, hogy Gotáék következő kalandjára nem kell majd újabb hosszú éveket várni.