A Hullámsír Szlavicsek Judit második balatoni krimije. Hasonló stílusban íródott, mint az előzmény Légy/ott, de következetesebb történetvezetésével és egységesebb szerkezetével sikeresen levetkőzte annak hibáit.

A történet elején Kardos Júlia nyomozó kényszerű szabadságát tölti a Légy/ott eseményeinek utóhatásaként. Elfogadja középiskolai szerelme, az ismert színész, Imre Csaba meghívását, hogy egy időre költözzön annak siófoki luxusapartmanjába. A férfi meglátogatja őt, együtt töltik az estét, de másnap reggelre Csaba gyilkosság áldozata lesz. Az ügy a fiatal Forrai Csongor őrnagy kezébe kerül, aki vonakodik bevonni Júliát a nyomozásba, sőt, inkább gyanúsítottként kezeli a nőt. Kardos ezért magánnyomozásba kezd, ráadásul egyre valószínűbbnek tűnik, hogy az ügy az ő személyét is érinti, és az igazi célpont ő maga lehet.

Az előző részben Kardos Júlia szinte csak mellékszereplő volt, a Hullámsírban viszont egyértelműen ő a központi karakter, végig az ő szemszögéből követhetjük az eseményeket. Ez jót tett a történetnek, a személyes nézőpont miatt a Júliát fenyegető veszély kézzelfoghatóbb az olvasó számára, és végre jobban megismerhettük a főszereplőt. Kardos egy szerethető és nagyon emberi főhős, akinek könnyű szurkolni – bár bizonyos szempontból nem túl eredeti karakter.

A Légy/ott csak egy halvány célzás erejéig utalt Kardos alkoholizmusára, a Hullámsírban viszont ez a motívum nagyon hangsúlyosan szerepel a történetben. És traumatizált, függőbeteg nyomozókkal (akik a történet végén szigorúan tökegyedül akarnak szembeszállni a gyilkossal, lehetőleg elhagyatott helyszínen és fegyvertelenül) tele van a padlás. Igaz, Szlavicsek Judit főhőse a megszokott klisétől eltér annyiban, hogy Kardos Júlia nő – és ettől az egyszerű csavartól a karakter meglepően jól működik. Júlia alakja a neme miatt nem érződik sablonosnak, és általa a Hullámsír bemutatja az alkoholfüggőség kevésbé látványos, viszont nők körében sokkal általánosabb formáját. Azt a fajta alkoholizmust, amiről rejtettsége okán kevésbé szokás beszélni, pedig a statisztikák alapján szükség lenne rá.

Kardos mellett azért más karakterek nézőpontjába is betekintést nyerünk, néhány múltba visszatekintő fejezet formájában. Ezekből egy 25 évvel korábbi kórustábor eseményei rajzolódnak ki, mindig másik szólam szemszögéből nézve. A visszatekintő részek jól átgondolt sorrendben, és ügyesen adagolva követik egymást, bár talán jobb lett volna, ha csak később lépnek be a történetbe. Az első kórustáboros részt szinte a könyv legelején megkapjuk, ami előrevetíti, hogy a gyilkosság indítéka valahol a régmúltban gyökerezik. De a nyomozásban ez a szál csak a történet felénél merül fel. Így az addigi, az áldozat jelenkori kapcsolataira koncentráló nyomozás kicsit kevésbé izgalmas, az olvasó könnyen sejtheti, hogy a rendőrség eleinte tévúton jár.

Ezen kívül viszont nem sok dologba lehetne belekötni a regény kapcsán. A Hullámsír egy igazán jó krimi, érdekes történettel, hihető szereplőkkel és ismerős helyszínekkel. Azt külön érdemes kiemelni, ahogyan a Hullámsír visszautalt a Légy/ott egyik mellékes mozzanatára, ami ebben a regényben az események egyik előmozdítójának bizonyult. Az ilyen apró, ügyes részletek, amik összekötik egy sorozat részeit, olvasóként sokat hozzáadnak a könyv élményéhez.

Szlavicsek Judit második krimije egyértelmű előrelépés az előzményhez képest. A Légy/ott sem volt rossz, de a Hullámsír sokkal letisztultabb, átgondoltabb, egységesebb szerkezetű. És a jó hír, hogy már előkészületben van a következő balatoni krimi, szintén Kardos Júlia főszereplésével. Én – valószínűleg sokakhoz hasonlóan – kíváncsian várom.