Az idei Ünnepi Könyvhét előtt jelent meg Mészöly Ágnes ötödik Szabó Ágota-regénye, az Átkozott örökség. A könyv bemutatóján én kérdeztem a szerzőt a könyv kulisszatitkairól, az alábbi poszt az ott elhangzott beszélgetés leirata. A felkérést ezúton is még egyszer köszönöm Mészöly Ágnesnek!

Az Átkozott örökség már az ötödik Szabó Ágota-regény, ami talán még szövevényesebb, mint a korábbiak. Pedig elég egyszerűen indul: egy megváltoztatott végrendelet miatt veszélybe kerül az edzőterem, ahova Gota jár. A köszönetnyilvánításban említed ezt a helyet, a Bázist, és az ottani csajokat. Ezek szerint ez egy valós helyszín?

Abszolút valós, és nagyon hasonlít arra, amit megírtam. Egy kicsi, küldetésszerű, de nagyon jó közösséget formáló edzőterem, ahol semmi nem extra, nem ígérnek csodákat, de amit nem ígérnek, azt betartják. Több, mint tizenöt éve járok oda, és ezzel nem vagyok egyedül. Fontos nekem az a hely, bár nem jutok el oda olyan sűrűn, mint Gota.

Ő annyira szereti ezt a helyet, hogy pro bono elvállalja a csapatával, hogy nyomozzanak a gyanús örökösödési ügyben. Hamar kiderül, hogy nem egy elszigetelt esetről van szó, és miután Gota szimatot fog, gyorsan odáig eszkalálódik az egész, hogy két érintett ügyvéd gyilkosság áldozata lesz.

A jelek arra mutatnak, hogy a nyomozás kulcsa az Ezüst Borostyán idősek otthonában rejtőzhet, ezért Gota dolgozóként beépül az intézménybe. Ha nem is ennyire kalandos úton, de te is alaposan megismerted egy ilyen otthon működését. Milyen érdekességekkel, történetekkel találkoztál ott?

Én gimnazista korom óta nyugdíjas szeretnék lenni, az idősek otthona számomra mindig is egy vonzó környezet volt. Mindig úgy képzeltem, hogy ez egy kolesz olyan embereknek, akik előtt már nem állnak feladathalmok, számukra már csak a jutalomjáték van.

Amikor összeállt a fejemben, hogy mi lesz az Átkozott örökség tematikája, akkor a testvéremhez fordultam, aki egy idősek otthonában dolgozik. Ő egyrészt rengeteg sztorit elmondott, másrészt be is mehettem körülnézni, beszélhettem az intézmény munkatársaival. A hallott történetek nagy részét nem tudtam beleírni a könyvbe, így is egy nagyon szerteágazó krimi lett belőle, de sok olyan volt, amiért vérzett a szívem.

A kedvencem egy néni, aki felhívta a testvéremet azzal, hogy Katikám, nem működik a telefonom. Amikor felment hozzá segíteni, kiderült, hogy a néni távirányítóval próbált hívni valakit, aztán amikor Kati megmutatta neki a telefont, teljesen összezavarodott szegény, hogy akkor a tévét mivel fogja kapcsolgatni. Ezek az idősek nagyon aranyosak, és – ahogy a gyerekekben is – rengeteg humorforrás van bennük. Ha az ember tudja őket kellő szeretettel és tisztelettel kezelni, ami szerintem nagyon fontos, akkor ez egy olyan közeg, amiből érdekes dolgokat lehet kihozni.

És a hely tényleg annyira idilli a valóságban is, mint amilyennek elképzelted?

Nyilván ez is ugyanolyan, mint bármilyen más szolgáltatás, van jó és kevésbé jó is. Oda, ahol én jártam, holnap beköltöznék gondolkodás nélkül. Az Ezüst Borostyán a könyvben ez alapján született.

Egyébként a névválasztás is érdekes, meglepően nehéz volt megfelelőt találni neki. Rengeteg korábbi ötlet volt, de mindről kiderült, hogy a valóságban is létezik olyan nevű hely. Ezüst Borostyán nevű idősek otthona viszont nincs Magyarországon.

Talán jobb is, mert a halálozási statisztikák itt valamivel magasabbak, mint más hasonló intézményekben. Krimiről beszélgetünk, így valószínűleg senkit nem fog meglepetésként érni, hogy a szóban forgó halálesetek nem természetes okok miatt történnek. A jó Harangozó doktor mégis gond nélkül kiállítja a halotti bizonyítványokat, mert ezek nem látványos gyilkosságok.

Anno a Rókabércben is egy hasonlóval kezdted a krimiírói pályafutásod, és azóta egészen magas szintre fejlesztetted a tudásodat a témában, hogy hogyan lehet valakit észrevétlenül eltenni láb alól. Az Átkozott örökségben sok ilyen módszer megjelenik, ezeket hogyan gyűjtötted össze?

Harangozó doktor védelmében azért el kell mondanom, hogy a gyilkosunk nagyon kifinomult módszerekkel dolgozik, jól ismeri az emberi testet és annak működését, és tudja, hogy mikor mit érdemes használni. És ez a statisztika nem kiugróan magasabb, csak kb. 8-10%-kal, ami talán évi 3-4 halálozást jelent.

A módszerek gyűjtéséhez egyrészt a kapcsolati hálómra támaszkodtam, orvos vagy ápoló ismerőseimtől kaptam tippeket. Aztán később, a kutatáshoz és pontosításhoz, bevallom őszintén, szoktam AI-t használni. Előfordult, hogy amikor a sokadik kérdést tettem fel neki, hogy pl. hány ricinusmagot kell lenyelnie egy felnőtt embernek ahhoz, hogy meghaljon, vagy mekkora adag és milyen töménységű káliumoldat kell hozzá, akkor csak annyit válaszolt, hogy ha problémám van, forduljak szakemberhez. Sőt, olyan kérdés is volt (hogyan lehet kötőtűvel megölni magam?), amire azt mondta, nem válaszolhat.

Az otthonban élő idősek azért érzik, hogy valami nincs rendben. Ezek a hirtelen halálesetek sokszor azután történnek, hogy az elhunyt részese volt valamilyen konfliktusnak. Emiatt a lakók félnek, egyfajta természetellenes jókedv és nyugalom uralkodik az intézményben, és azt suttogják, hogy aki gonoszul viselkedik másokkal, azért eljön a titokzatos Fakószemű Angyal.

Az ő életútját, személyiségtorzulását a gyerekkorától kezdve végigkövethetjük a könyvben, naplószerűen megírt fejezetekben. Ezek elképesztően szépek, annak ellenére, hogy borzasztó dolgokat írsz le bennük. Gyönyörűen bemutatják, hogy a Fakószemű hogyan vált azzá, ami, és szinte nem is hozhatott volna magával más örökséget egy ilyen élet után. Hogyan formáltad meg az ő alakját, és mennyire volt nehéz a bőrébe bújni?

Nehéz volt. Amikor írok, akkor napi 10-12 órát, vagy akár még többet ezzel töltök, napról napra, és ezt bírom addig, amíg elkészül a kézirat. Ezek intenzív és fárasztó időszakok, de úgy érzem, jobb lesz így a szöveg, mint ha csak napi 5-6 ezer karaktert írnék. Szerencsére van is lehetőségem rá, hogy így dolgozzak, így simán megírok akár 25 ezer karaktert is egy nap. Kivéve ezeknél a fejezeteknél. Ezek rövid, pár oldalas szövegek, és nem is tartott nagyon sokáig megírni őket, de utána minden alkalommal azt éreztem, hogy kifacsaródtam, már nincs bennem több aznapra. Ilyenkor ki kellett mennem kertészkedni, vagy más fizikai tevékenységet végezni, de az írást nem tudtam folytatni.

A Fakószemű Angyal megalkotásához nem volt szükségem külön kutatómunkára. Egyrészt bőven eleget hallani a médiában arról, hogy mennyire nem védelem a gyermekvédelem. Illetve a családunkban is van olyan ember, aki gyermekotthonban nevelkedett. Nagyon érdekes, hogy ő sokszor idealizálva mesél erről, miközben érezhető, hogy a háttérben ezek nagyon durva sztorik. Az agya átformálja, megszépíti az emlékeit, valószínűleg így védekezik. Mégis nyilvánvaló, hogy a valóság mögötte nagyon más.

Egy olyan figurát szerettem volna, akivel egyetérteni semmiképpen nem lehet, mégis megértjük őt. Persze, ő is hozhatott volna más döntést, mindig lehet más döntést hozni. De nem csodálkozhatunk azon, hogy a folyamatos rúgások és pofonok, amik egymás után érték, ebbe tolták őt bele.

Egy másik súlyosabb, és szintén fontos téma a könyvben a mélyszegénység. A gyanús örökösödési ügyekben az örökhagyó hirtelen megváltoztatja a végrendeletét, és egy teljesen idegen, mélyszegénységben élő családapára hagyja a vagyonát. Bár sejthető, hogy nem ezek az emberek az értelmi szerzők, a nyomozás természetesen ide is elvezeti az InTime csapatát. Akik mind más-más háttérből jönnek, de Domának vagy Patakinak azért van fogalma arról, hova érkezik. Rita számára viszont ez a környezet egy totális kultúrsokk, és az ott szerzett tapasztalatok nagyon komoly hatással vannak a karakterére. Mesélj az itt történt interakciókról! 

Pataki egy budapesti muzsikus cigány családból származik, a gyökerei hasonlóak a dánszentmiklósi romasoron élőkhöz, de ő már nagyon másban nevelkedett. Az, ahogyan ő odamegy, és rájátszik a jómódú, kiemelkedett roma szerepére, kicsit komikus.

Rita pedig a tipikus, Kiskörúton belül született és felnőtt, fiatal értelmiségi. Nagyon nyitott, nagyon liberális, nagyon elfogadó, és nagyon nincs felkészülve arra, amit Dánszentmiklóson lát. A sztereotípiáiból építkezve kitalálja, hogy megy majd oda, hogyan fog kommunikálni, aztán úgy vágja pofon az élet, mint egy lengőajtó.

Ugyanakkor fontos volt számomra, hogy Rita és ez a családanya, aki vele egyidős, de már a negyedik gyermekét várja, találjanak kapcsolódási pontokat. Ebben segített, hogy én is jártam ugyanilyen cipőben. Az Ez egy ilyen nap című interjúkötet miatt mentem Dánszentmiklósra, hogy beszélgessek egy volt osztálytársam tizedik gyerekével, egy akkor harmadikos kislánnyal. Én is azt hittem, hogy fel vagyok készülve, hogy majd szegénység lesz, meg egyszerűség lesz, de erre nem lehet felkészülni. Amikor belépsz egy ilyen otthonba, és eléd teszik a margarinos kenyeret, ami akkora megtiszteltetés, hogy nem lehet nem elfogadni, de közben teljesen le vagy sokkolva a körülményektől, ez odavágja az embert. Ezt szerettem volna bemutatni. A sztereotípiák valós és nem valós oldalait, és hogy hogyan lehet mégis olyan pontokat találni, ami összeköt minket.

A könyvben az első dolog, amivel Rita kapcsolódni tudott Cintiához, a dánszentmiklósi családanyához, egy zeneszám volt. Ezt hogyan választottad ki?

Ez egy nehéz választási folyamat volt. Azt gondoltam, a zene mindenkinek egy zsigeri élmény, és akartam találni egy olyan számot, amit Rita és Cintia egyaránt ismerhet, még ha más kontextusban is. Egy barátnőmmel ötleteltünk ezen, gondoltuk, legyen valami jó kis roma zene, mondjuk Parno Graszt. De aztán rájöttünk, hogy ilyesmit mi hallgatunk, de a cigánysoron nem ezek a zenék mennek. Akkor elkezdtünk keresgélni YouTube-on, hogy mi az, aminek sokmilliós megtekintése van. Ez lett a Senorita, amiről aztán a barátnőm keresztlánya mondta, hogy ja, amikor már nagyon szét vannak csapva, akkor ők is szokták trash-ként hallgatni. Tehát ez a szám lehet egy metszet a belvárosi fiatal és a dánszentmiklósi családanya életében is.

Van az Átkozott örökségben még egy mellékszereplő, akiről szintén érdemes szót ejteni. Ő Koltai Győző, aki egy-egy jelenetben felbukkant már a Megrajzolt gyilkosságokban és a Végzetes ütemben, itt viszont nagyobb szerepet is kap. Ki ő, és miért vetted újra elő a karakterét?

Koltai az egyik utolsó ügyben szerepelt, amit Gota még ügyészként végigvitt, ő juttatta börtönbe Koltai Győzőt. Aki a büntetése alatt jó útra tért, és nagyon hálás dr. Szabó Ágotának. Mostanra kijött a börtönből, és a református egyház szociális munkásaként dolgozik többek között Dánszentmiklóson és az Ezüst Borostyánban. És vele kapcsolatban nyilván felmerül a kérdés, hogy ő is benne van-e ebben az egészben, vagy tényleg megjavult, lesz-e a kutyából szalonna. A választ nem árulom el, de azt gondolom, ő mindenképp egy jó karakter a szövegeivel meg a szuper memóriájával.

Koltain, de más karakteren keresztül is felmerül a kérdés a könyvben, hogy jár-e mindenkinek második esély, illetve hogy ki mennyire tud élni ezzel. Illetve Koltairól az is kiderül, hogy akár még a nyomozáshoz is lenne tehetsége. Ha feltételezzük, hogy tényleg jó útra tért, nincs esetleg ilyen terved vele a későbbiekben?

Azért ő nem véletlenül futott be nagy karriert az alvilágban. Ahhoz is kell ész, hogy ott érvényesüljön az ember, a tehetséget lehet jóra és rosszra is használni.

És bár nem volt vele további tervem, azóta, hogy beszéltünk róla a könyvbemutató előtt, többször is eszembe jutott, hogy mi mindent lehetne még kezdeni vele. Például valami jó kis sikkasztás az egyházi adományokból, amit ki kellene nyomozni. Az a baj, hogy ilyenkor mindig elindul a fejemben a hangyacsapat.

Ha már szóba került a lehetséges folytatás: ha jól tudom, van egy érdekes kapcsolatod a számokkal. Ha írsz egy sorozatot, akkor nem mindegy, hogy annak hány része születik. Hogy is van ez pontosan, illetve hogy áll most dr. Szabó Ágota számmisztikailag?

Szeretek olyan számnál abbahagyni mindent, ami valamiért különleges, és nekem a prímszámok ilyenek. A kupolák titkának két része van, a Hanga és Várkonynak öt, ezek prímszámok. Gotával az a baj, hogy nem tudom, mit számítsak bele. Van öt regény, de ott a karácsonyi antológiakötet, a Vércseppek a havon is. És nemrég jelent meg az Abszolút töri sorozatban az Ügynökök és úttörők, ami egy Kádár-korszakról szóló ifjúsági regény, és abban szintén a fiatal Szabó Ágota nyomoz. Szóval ez lehet öt vagy hét is, attól függ, hogy számolunk. És már írom a következőt, de a nyolc nagyon rossz szám, ott semmiképp nem lehet vége. De ötletem szerencsére elég sok van még.

Mikorra várható a következő kötet, és mit lehet tudni róla?

A munkacíme Fekete advent, és a terv szerint még idén karácsonyra megjelenik. Ez megint egy másfajta miliő lesz, a sztori a kínai piacon játszódik. Ez egy irtó érdekes hely a kulturális különbségek miatt, és nagyon élvezem, hogy Patakiék egy teljesen ismeretlen világba kerültek. Szerzőként jól szórakozom rajta, remélem, az olvasóknak is hasonló élmény lesz.