Cserhalmi Dániel ÁVH-regényeinek közös vonása, hogy mind más és más. A két éve megjelent Vadászat a korábbiaknál jobban igazodott a krimi hagyományos kereteihez, és az ötödik ÁVH-regény, A vörös báró is részben ezt a vonalat viszi tovább, bár egy másik alzsánerbe illeszkedik. Másfelől nem csak a kisvárosi gyilkosság klasszikus elemeit, hanem a krimi egészének megszokott sémáit is annyira megcsavarja, hogy az eredmény egészen rendhagyó és nagyon emlékezetes.

A történet ezúttal 1950 falusi- és tanyavilágába kalauzolja az olvasót, az atmoszféra pedig ugyanolyan hiteles, mint amit a szerző korábbi műveiben megszokhattunk. A helyszín a dél-alföldi Zákányszék, ahol meggyilkolják a helyiek által vörös báró néven emlegetett községi párttitkárt. Az ügyben két rendőr kezd nyomozni: a tapasztalatlan és naiv helyi tiszt, és a nagyvárosi, cinikus öreg róka. És ahogy fokozatosan felderítik a párttitkár hátterét, hamar kiderül, hogy szinte mindenkinek lehetett volna oka eltenni láb alól az áldozatot, a falu lakóitól a környékbeli kulákokig, és a pártbizottság tagjaitól a közeli hozzátartozókig. A cselekmény tehát felvonultatja a falusi gyilkosságok minden szokásos elemét, amit Cserhalmi Dániel jól adaptált a korszak körülményeire. 

Az áldozat párttitkár mivoltából kifolyólag az Államvédelmi Hatóság is vizsgálódik, de őket természetesen nem az igazság, hanem a politikai haszon keresése mozgatja. Amíg a háttérben maradnak, addig a történet egy klasszikus krimis fonal mentén halad, amiben a megszokott módon lehet találgatni, hogy a sok gyanús mellékszereplő közül vajon ki lesz a gyilkos. De A vörös báró nem véletlenül ÁVH-regény. A cselekmény egy ponton részben áthelyeződik az ÁVH kihallgatószobáiba, és a fókusz megoszlik az itt zajló brutális jelenetek és a valódi nyomozás között. Az olvasó számára nyilván egy percig sem kérdés, hogy az igazi tettest nem az államvédelem fogja kézre keríteni, így az ott zajló események nem vezetnek előrébb a megoldáshoz vezető úton. Ráadásul eközben a rendőrség vizsgálódása is csak újabb és újabb vakvágányokra fut, és ezek együtt bosszantó érzést keltenek.

A végkifejletnél lesz nyilvánvaló, hogy ez nemhogy nem hibája A vörös bárónak, hanem a szerző egyértelmű szándéka volt, és tökéletesen működik. A könyv adta érzést természetesen nem lehet összevetni azzal, amit az Államvédelmi Hatóság valódi áldozatainak át kellett élnie. De Cserhalmi Dániel ötletes megoldásának köszönhetően a regényben az ÁVH közvetlenül fosztja meg az olvasót egy, a krimikben megszokott elemi élménytől, ami egészen újszerű. Kivételes, hogy egy történet pusztán irodalmi eszközökkel ennyire ki tud lépni a könyv lapjaiból, és kíméletesen, mégis hatásosan hozza testközelbe az érzést, hogy az ÁVH elvesz tőled valamit.

A regény eleve rendhagyó befejezésére az utószó aztán rátesz még egy lapáttal, és egy utolsó utáni csavarral feloldja az olvasóban esetlegesen maradt hiányérzetet. Felmerült bennem, hogy szükséges volt-e ez az extra fejezet, vajon nem lett volna hatásosabb, ha az első befejezésnél tényleg véget ér. Lehet érveket találni emellett is, de úgy gondolom, mégis jobb, hogy ez lett a lezárás. Az olvasók többségének valószínűleg jobb élmény így, mégsem kevésbé emlékezetes. (Illetve ez a rész nagyon kedves és elegáns tisztelgés Müller Rolf történész előtt is, aki köztudottan régóta segíti Cserhalmi Dániel munkáját.) A tökéletes megoldás talán az lett volna, ha az utolsó oldalak előtt bekerül a kötetbe egy határozottabb figyelmeztetés, hogy mi következik. Úgy az olvasó eldönthette volna, szeretné-e folytatni, vagy megelégszik annyival, amit a könyv addig adott neki.

Öt ÁVH-regény után nyugodtan kijelenthető, hogy Cserhalmi Dániel egyenletesen magas színvonalon ír, sőt, fejlődni is tud, ami ritkaság. A vörös báróval magasra tette a lécet, mert egy nagyon tudatosan átgondolt és felépített történet, amiben egy kreatív és rendhagyó ötletet sikerült remekül kivitelezni. Társadalmi regényként egyszerre szól a Rákosi-korszak mindennapjairól és örök érvényű igazságkeresésről, krimiként pedig izgalmasan vegyíti a hagyományokat az újszerűséggel.