Kaszás V. Sándor debütáló regénye ékes példája annak, hogy egy krimi teljesen hétköznapi főhőssel, látványos gyilkosságok nélkül is működhet jól. A belső évad nem veszi túl komolyan magát, mégsem esik abba a hibába, amibe sok, könnyednek szánt krimi. Az atmoszférája egyedi, jól is működik, a szerző mégsem a hangulattal akarja elvitetni a hátán a könyvet, hanem érezhetően sokat tett a történet átgondolt felépítésébe is.

A 2018-ban játszódó A belső évad főszereplője Kléner Dávid, a munkanélküli szabadúszó újságíró, akit magánnyomozó ismerőse felkér, hogy segítsen neki egy ügy felderítésében. Helmon Tamás, aki egy flamand alkimista után Helmontnak hívatta magát, húsz évvel korábban tűnt el, és a nővére most szeretné kideríteni, mi lett vele. Kléner nem túl lelkes a nyomozást illetően, de mivel pénzszűkében van, kénytelen rábólintani.

A főhős útja ezután egyszerre mutatja be Budapest underground művészvilágát, és vezet vissza a 90-es évek végének zűrös alvilági életébe. Az eltűnt Helmont ügye lassan bontakozik ki, a történet végére viszont egészen szövevényessé válik, és még némi misztikum is vegyül bele. De az ettől idegenkedő olvasók is nyugodtan tehetnek egy próbát a regénnyel, A belső évad nem a klasszikus értelemben vett misztikus krimi.

Bár a cselekményben (a nyomozás szálát tekintve) vannak rövidebb üresjáratok, és nem kerül elő minden második fejezetben egy hulla, a sztori végig érdekfeszítő marad, ami nem kis részben a mellékszereplőknek köszönhető. Kléner útját sok figura keresztezi, akik közül a legtöbb kissé eltúlzott, már-már karikatúraszerű. Mégis mindenki élő, és még pont a hihetőség határán innen marad, a történeteik pedig rendkívül szórakoztatóak. Szinte plusz egy szereplő a könyvben a kulisszát biztosító Budapest is: Kaszás V. Sándor nagyon jól ragadta meg a hétköznapiságában is sokszínű és izgalmas fővárost, a helyszínek ábrázolása sokat hozzátett a regény hangulatához.

Érdekes módon a pont főhős az, aki mind a mellékszereplőkkel, mind a történet misztikus szálával kontrasztban áll. Kléner maga ugyanis – bár talán kicsivel több uzsorás verőember jár a nyomában, és több füvet szív, mint a többség – tökéletesen mindennapi. Nem küzd egetrengető traumákkal, nem született sztárnyomozó, az apró-cseprő problémái olyasmiben merülnek ki, hogy milyen sört és szendvicset vegyen az éjjel-nappaliban. Ez a hétköznapiság önmagában is üdítően hat, és a köré szőtt történetben jobban is működik, Kaszás V. Sándor jó érzékkel ismerte fel, hogy a nyomozó esetében a kevesebb itt több lesz.

Ha nagyon bele akarnék kötni valamibe A belső évad kapcsán, akkor az – sajnos sok más krimihez hasonlóan – a szöveggondozás. A szerkesztő és a korrektor futhatott volna még egy kört a kézirattal, mert jó néhány apró, ám zavaró hiba maradt benne. De a könyv egészét tekintve ez nem sokat von le az élményből. A belső évad lendületes stílusú, (pop)kult utalásokkal és humorral fűszerezett történet, amiben megvan a krimi minden hagyományos eleme, csak nem a megszokott tálalásban. Könnyed, de átgondoltan megírt, és olykor azért elgondolkodtató olvasmány.

A mű két részletét is el lehet olvasni az Ampersand Kiadó és a Könyves Magazin oldalán. Aki ezek alapján kedvet érez, annak bátran ajánlom, hogy vegye meg és olvassa el A belső évadot. Kaszás V. Sándor elsőkönyves szerzőként kifejezetten ígéretes, debütáló regénye pedig újabb érdekes és fantáziadús darabbal gazdagítja a magyar krimis kínálatot.