A Sellő titka óta vártam, hogy kedvenc nyomozócsapatom ismét teljes létszámban összeálljon, de Az Albatrosz-rejtély nem csak amiatt vált az egyik kedvencemmé Cserháti Éva krimisorozatából, mert ez itt végre megvalósult. A K.É.Z. negyedik esete egy tökéletesen felépített történet, és megvan benne minden, amit az írónőtől megszokhattunk. A korábbiakhoz képest mégis vidámabb hangvételű, könnyedebb szórakozást nyújt, és ez nagyon jól áll neki.

Cserháti Éva krimisorozatának egyik fő erőssége mindig is az öt főszereplő volt, akik mind hiteles és élő karakterek, a köztük lévő kapcsolat pedig legalább olyan izgalmas, mint a nyomozásaik. A főhősök közti dinamika sokszor a humort sem nélkülözte, az egyik kedvenc jelenetem a sorozatból, amikor a Szabadulószobában Vasvári kicsípi magát, és megleckézteti a két Zöldfülűt. Az Albatrosz-rejtély kiindulópontja egy hasonló szituáció, csak ezúttal Vasvári az áldozat. A nyugdíjas ballisztikai szakértő krimiírásra adja a fejét, de a párja észreveszi, hogy a készülő kézirat nem más, mint egy 1989-es krimi másolata az Albatrosz-könyvek sorozatból. A K.É.Z. nyomozói meg akarják leckéztetni a plagizáló századost, ezért egy hamis nyomot rejtenek az ihletként szolgáló régi könyvbe egy korabeli gyilkossággal kapcsolatban. Vasvári rá is harap a csalira, de egy kis ravaszságért ő sem megy a szomszédba. Így mire észbe kapnak, a K.É.Z. Magánnyomozó Iroda kénytelen hivatalosan nyomozni az ügyben, amiről persze kiderül, hogy valóban tartogat felderítetlen részleteket.

Az, hogy a nyomozók közti kapcsolat ezúttal a cselekmény kiindulópontja és egyik fő mozgatórugója volt, határozottan jót tett a könyvnek. Az öt, nagyjából egyenrangú főszereplő elsőre soknak tűnhet, de a szerző nagyon ügyesen mozgatja őket, mindegyikük megkapja a megfelelő figyelmet és a maga nagy pillanatát a nyomozásban. És egy K.É.Z.-sztori akkor az igazi, ha mind az öt ujj együtt mozog: az, hogy a nyomozócsapat itt újra teljes létszámban összeállt, Az Albatrosz-rejtélyt a sorozat legjobban működő darabjává teszi A Sellő titka óta.

Cserháti Éva krimijei mindig súlyos és felkavaró témákkal foglalkoznak, de ezek mellett azért korábban is meg-megcsillant a szerző finom humora. Az Albatrosz-rejtélyben ez nagyobb teret kapott, és a vidámabb hangulat miatt ez a regény jó belépő lehet Cserháti Éva világába azoknak is, akik a könnyedebb krimiket kedvelik. Igaz, ez már a sorozat negyedik része, de önmagában is teljesen érthető és élvezhető. És a szórakoztatás mellett ez a krimi is hamisítatlan Cserháti Éva: nőközpontú, fontos mondanivalója van, és visszavezet az államszocializmus korába. A múltban játszódó szál ezúttal a kor krimiirodalmához kapcsolódik, és talán ez volt az egyetlen dolog a regényben, ami hagyott bennem némi hiányérzetet, szívesen olvastam volna többet is a témáról. (Akit szintén mélyebben érdekel a kor bűnügyi irodalma, annak ajánlom Török Lajos Detektívtörténet és szocializmus című könyvét.)

A K.É.Z.-sorozat minden része eltérő szerkezetű, ez alól Az Albatrosz-rejtély sem kivétel. A forgatókönyv mint narratív forma ötletes és jól működik, bár eleinte zavarba ejtő, hogy a múltban játszódó fejezetek mellett Vasvári jelenkori jelenetei is ebben a formátumban jelennek meg. De a végén egy leleményes fordulattal ez is értelmet nyer, ami nem is meglepő. Az egész regény felépítésén olyan átgondoltság érződik, ami sajnos elég ritka, pedig egy igazán jó kriminek ez lenne az alapköve. Egyedi hangja és életszagú főhősei mellett ez a tökéletesen felépített történetvezetés az, ami kiemeli Cserháti Évát a hazai krimiírók mezőnyéből, és ami miatt mindenkinek ajánlom a K.É.Z.-sorozatot.