„Az a teljes, ami három.” – írja a Szentháromság borítója, de bízom benne, hogy Gráczer L. Tamás nem elégszik meg három résszel A budai hóhér sorozatban. Az első két regény is nagyon jó volt, de A háromfa hölgye azért leginkább egyedi körítése miatt emlékezetes, fő erőssége nem a bűnügyi szál volt (egy csavart leszámítva, ami viszont felejthetetlen). Az Úr szukái krimiként is tökéletesen működött, de elég lassan indult be a cselekmény. A Szentháromság viszont minden tekintetben maximálisan a helyén van, véleményem szerint a sorozat eddigi legjobb darabja.

A kötet bő ötszáz oldal, de a terjedelem abszolút indokolt. Gyilkosságok Marcus, a budai hóhér fiatalkori házában. Egy megcsonkított gyerek holtteste, akinek mellkasába a Szentháromság pajzsát metszették bele, és egy zsidó orgazdánál rejtették el. Tanácsosok, bírók, prefektusok. Katonák, vízhordók, latrinapucolók. Mátyás király, Szarkirály, Drakula. Lidérc, vérvád, istenítélet. Rengeteg régi és új szereplő, és – ahogy a fentiekből sejthető – szövevényes cselekmény. Gráczer L. Tamás mégis minden szálat mesterien tart a kezében, és a regény végére minden apró részlet értelmet nyer.

Bonyolultsága ellenére az eseményeket nem nehéz követni, ebben sokat segít a mellékelt térkép is. A hármas szám motívumára felfűzött történet végig pörgős, logikus és izgalmas, sőt, helyenként még egy kis humor is megcsillan benne. Azt is érdemes kiemelni, ahogyan a regény visszautal az előzményekre: teljesen spoilermentes, de aki olvasta A háromfa hölgyét, biztosan remekül fog szórakozni, ahogy a Szentháromság továbbfűzi az első részben történteket. Hasonlóan szórakoztató a klasszikus jelenet a végén, amikor Marcus leleplezi a gyilkost az ügy szereplői előtt. Ebben valószínűleg mindenki számára lesznek csavarok, bárkire is tippelt az olvasó a tettes személyét illetően.

A főszereplő páros továbbra is jól működik, a hóhér és kedvese mindketten jól eltalált és szerethető karakterek. A kapcsolatuk dinamikája ugyan keveset mozdult az eddigi három könyvben, de ebben a részben több olyan dolog is kiderül, ami a későbbiekben változtathat ezen. Különösen az lesz izgalmas, hogy Regina karaktere merre halad majd tovább, aki mostanra teljesen egyenrangú nyomozótárssá emelkedett Marcus mellé, de a könyv végi események fényében biztosra vehető, hogy az élete változik majd. (Bár meg kell említeni, hogy ez a cliffhanger kissé érthetetlen. Mind az, hogy miért pont most történt, mind Regina ezzel kapcsolatos titkolózása. Remélem, a későbbiekben erre választ kapunk.)

Gráczer L. Tamás egyedi hangjához tartozik, hogy nem éppen eltartott kisujjal nyúl a gusztustalan, brutális vagy erotikus jelenetekhez. Valószínűleg senki nem is fog meglepődni, hogy ha jelen van a hírhedt Drakula, akkor előbb-utóbb megcsodálhatjuk kedvenc hobbiját, a karóba húzást egy alaposan részletezett, gyakorlati tanácsokkal gazdagon ellátott jelenetben. Mégsem ez a regény legmegrázóbb része, hiszen aki kiérdemel egy ilyesfajta kivégzést, az alaposan rá is szolgált. A kisgyerek áldozatok, és a velük történt brutalitás jobban beeszi magát az olvasó lelkébe, igazán ez az, ami a Szentháromságot a sorozat eddigi legdurvább darabjává teszi.

Emiatt nem is ajánlanám a könyvet bárkinek. De aki bírja a megrázóbb jeleneteket is, azoknak A budai hóhér-sorozat szinte kötelező olvasmány. Ritka az ennyire összeszedett, egyedi stílusú, és egyenletesen jó, sőt emelkedő színvonalú krimisorozat. Gráczer L. Tamás mostanra érezhetően ugyanolyan otthonosan mozog a középkori Buda színes – és szagos – forgatagában, mint a szereplői. És mind a karakterek, mind a kor eseményei bőven tartogatnak további lehetőségeket, így talán bízhatunk benne, hogy sokáig követhetjük még Marcusék életét.