A Mindenki lelép sikerét követően (a regény bejutott a Margó-díj shortlistre, és már készül a filmes feldolgozás) februárban, pontosan az ukrajnai orosz támadás negyedik évfordulóján jelent meg Dorosz Dávid második thrillere, A hatalom árvái. Bár időben az első könyv cselekménye után játszódik, nem kifejezett folytatás. A két történet egymástól független, önállóan is olvasható, közvetlenül csak a nyomozó, Feri alakja köti össze őket.

Az első regényből Feri karaktere kicsit kilógott, a nyomozó személye nem volt igazán releváns a történetben. A hatalom árváiban viszont mélységet és kidolgozottabb hátteret kapott, illetve szerves része volt az eseményeknek, ami jót tett a könyvnek. A helyszín Feri szülővárosa, a fiktív Árokvár, amit a vidéki Magyarország esszenciájából gyúrt össze a szerző. Ez a kisváros, illetve a környéke biztosítja a helyszínt az orosz elnök magyarországi látogatásához, miközben Feri egy fiú után nyomoz, aki a város gyermekotthonából tűnt el. A szálak a helyi politika magas szintjén érnek össze, aminek része a nyomozó gyerekkori barátja, András is. Közös szerelmüket, Lilit pedig a munkája szólítja Árokvárra. Így, miközben a szálakat egy titkos fegyverprogram is bonyolítja, Ferinek a múltja feldolgozatlan árnyaival is szembe kell néznie.

A hatalom árvái eseményei egy brutális és akciódús csúcsjelenetben eszkalálódnak, de az odáig vezető út nem a klasszikus értelemben vett, körömlerágós thriller, ahogy a nyomozás sem központi szál a regényben. A fejezetek nagy része a múltban játszódik, és a szereplők végkifejlethez vezető útját vázolja fel családi hátterükön és személyes drámáikon keresztül.

A regény több évtized eseményeit öleli fel a rendszerváltás reményteli zűrzavarától napjainkig, de egészen a második világháborúig is visszatekint. Eközben a karakterek sorsán keresztül minden rendszer árnyoldalait is megmutatja: mindig voltak és vannak olyanok, akiket a hatalom árván hagy.

Nagy hangsúlyt kap a történetben a mindenkori politikai-közéleti háttér, de ez senkit ne tántorítson el Dorosz Dávid könyvétől, a sztori mélyebb történelmi és politikai ismeret nélkül is teljesen érthető és élvezhető. Ami inkább zavaró lehet, az a fejezetek elején lévő időpont- és helyszínmegjelölés, ami nem konzisztens, és – különösen a könyv elején, amíg nem áll fel a sakktábla az olvasó fejében – megnehezíti, kényelmetlenné teszi az olvasást.

A hatalom árvái egy erősen férfiközpontú történet. Apák, fiúk, fivérek, keresztapák, az ő családi drámáik és generációs traumáik. A regény tökéletesen bemutatja, hogy a közös múlt mennyire összeköti az embereket akkor is, ha teljesen más életutat járnak be, illetve hogy a családi háttér mennyire meghatározó lehet egy sors alakulásában. A szerző ezt azzal is hangsúlyozza, hogy következetesen fiúként hivatkozik a bőven férfikorú főszereplőkre.

Az, hogy a fókusz a férfisorsokon van, szerencsére nem jelenti azt, hogy Dorosz Dávid ne tudna jó női karaktereket is alkotni. Lili alakja mélyen kidolgozott és hiteles, annak ellenére, hogy itt a legfontosabb szerepe az volt, amit a két férfi főhős életében katalizátorként betöltött. A mellékszereplők is mind hihetőek, és függetlenül attól, hogy hol helyezkednek el a politikai és erkölcsi skálán, mindenki megérthető motivációval rendelkezik.

A már említett csúcsjelenet kivételével a könyv cselekménye és a történet kibontakozása – különösen a mai olvasók ingerküszöbéhez mérve – nem túl pörgős. Vannak halálesetek és rejtélyek, de A hatalom árvái igazi feszültségét más adja.

Különösen hátborzongató volt a regényt az elmúlt hetekben olvasni, ahogy napról napra egyre sötétebb csontvázak potyogtak ki a magyar közélet szekrényéből, és a hírek nagy része a cselekményben is visszaköszönt. És elsősorban ez az, ami miatt ajánlom elolvasni Dorosz Dávid könyvét, amellett, hogy egy jól megírt és összerakott történet. A mindennapok valóságából kilépni nem lehet vele, sőt. De van az a helyzet, amikor nem is erre van szükség.